Kedves Vácrátóti Hívek!

Az egyházunk kezdettől fogva hirdeti, hogy súlyos vészhelyzetben (háború, halálveszély vagy bármely formája az életveszélynek) elnyerhető Isten bűnbocsátó kegyelme a gyónás szokásos formája nélkül is. A jelen vírusjárványt püspökeink ilyen súlyos vészhelyzetnek ítélték, ezért lehetőséget adtak arra, hogy a bűnbánat komoly felindítása, és bűneink jóvátételének szándéka által elnyerjük Isten bűnbocsátó irgalmát. Nyilvánvaló, hogy mindenki másképp fogalmazná meg, hogy mi az, ami a lelkiismeretét a legjobban terheli, mitől szabadulna a legjobban, s melyek azok a vétségek, amelyek következményeitől már nagyon sokat szenvedtek.

Isten ismeri lelkünk mélységeit, szándékunk komolyságát, és azt is, hogy valamiként el akarjuk mondani neki bűnbánatunkat. Ehhez ad segítséget az alábbi ima:

Istenem, teljes szívemből bánom, hogy Téged és embertársaimat sokszor megbántottalak, s ezáltal méltatlanná váltam kegyelmedre. Kiváltképpen azért bánom bűneimet, hogy Téged, Uram, mint a legfőbb jót, és jótevőmet megbántottalak, és embertársaimban sem kerestem a te Szent Fiadnak, Jézusnak arcát.

Istenem, most, életem törékenységének tudatában erősen megfogadom, hogy Téged semmilyen bűnnel meg nem bántalak. Főleg azokkal, amelyek legtöbbször megismétlődnek (itt gondoljuk végig, milyen bűnök fordulnak elő a legtöbbször). Teljes erőmmel megfogadom, hogy a bűnre vezető alkalmakat is elkerülöm, s a korábbi bűneimmel okozott károkat is, amennyire módomban áll, igyekszem helyrehozni.

Kérlek, Uram, őrködjék felettem jóságos tekinteted, és add, hogy a holnapi napot a mainál jobban felhasználjam, hogy irgalmas szereteted tanúja legyek. Boldogságos Szűz anyám, Szent Őrangyalok, legyetek velem. Amen!

Mivel a jelen helyzetben járványügyi okokból nem látogathatom meg idős testvéreimet, kérem, hogy szükség esetén a gyermekek, unokák segítsenek abban, hogy a bűnbánó rokonuk elimádkozhassa a fenti imát. S talán fiatalabb testvéreim, akik régen gyóntak, szintén felismerik a bűnbánat fontosságát, hiszen a járványveszélynek mindannyian ki vagyunk téve. Ilyen helyzetben, amikor fájdalmat okoz, hogy egymástól elszakítva kell élnünk, a bűnbánat és az a szándék, hogy életünket meg akarjuk javítani, még inkább formálja életünket.

Fontos körülmény, amelyet egyházunk szintén hangsúlyoz, hogy a vészhelyzet elmúltával, mihelyt lehetséges, a gyónást el kell végezni a szokásos módon is. A mostani élethelyzet, ill. egyházunknak erre adott szentségi erejű válasza viszont a jelen helyzetben, biztos, hogy sok embertestvérem lelki nyugalmát fogja erősíteni, és csillapítja félelmét.

Imádságos szeretettel,

Vácrátót, 2020. március 19.

Sánta János plébános